Hogyan válts sikeresen a családi szerepeid között?

2020-ban a pandémia legtöbbünk életét felforgatta, amely a családi szerepeinkben is nyomot hagyott. Hogyan változtak ezek, és mit tehetünk a kevesebb konfliktusért?

Miért élünk családban?

A Covid-19 járvány okozta változásokat a mindennapjainkban leginkább a családi légtérben élhetjük meg, hiszen a legtöbb időt most családtagjainkkal töltjük. Most – amikor a konfliktusok is felerősödhetnek amiatt, hogy sokat vagyunk együtt a legközelebbi rokonainkkal -, elgondolkodtató, miért is élnek az emberek szoros kötelékben egymással, legtöbbször egy családban. 

A legtöbb ember belső társas motivációja, szükséglete, hogy együtt legyen másokkal, ami lehet a legjobb barátság, egy szerelmi kapcsolat, vagy egy szűkebb csoport, azaz a család. A valahová tartozás érzése hosszú távon hasznos számunkra, hiszen akik szoros kapcsolatokban élnek, kevésbé betegszenek meg, erősebb az immunrendszerük. A barátságban az egyenrangúság, kölcsönösség, az önfeltárás jelentős mértékű. A szerelmi kapcsolatban az intimitás és szenvedély meglétének van kiemelt szerepe. 

A családban mindezek mellett a bizalomnak, a kontroll érzés meglétének, az elkötelezettségnek, az intimitásnak és a kölcsönös segítségnyújtásnak, valamint a hatalmi viszonyoknak van nagy szerepe. 

Hogyan alakulnak szerepeink a családban?

Az első önálló lépések

Eredeti családunkban mindannyian gyermek szerepben voltunk, amelyben ideális esetben elfogadást és szeretetet élhettünk meg, ugyanakkor a szülőkre utaltságot és kiszolgáltatottságot is megtapasztaltuk. A szülő-gyermek kapcsolat ugyanakkor egy hatalmi kapcsolat, hiszen a szülők irányítják a gyermeket. A tinédzser kor nagy kihívása, hogy a családról leválni készülő gyermek lázadni kezd a hatalmi viszony ellen, megkérdőjelezi szülei értékeit, végül felépíti saját identitását és egzisztenciáját, leválik a családról. 

Sokan egyetemistaként élik meg először az önállóságot, amikor elkezdik felépíteni saját életüket. A pandémia miatt azonban legtöbben arra kényszerültek, hogy hazaköltözzenek szüleikhez. A meghallgatunk.online segítőjeként is többször találkoztam ezzel az érzelmileg nehéz helyzettel. A szülők ismét gyermekként kezelik a fiatal felnőttet, aki szenved attól, hogy újra irányított szerepbe kerül. 

Mit lehet ekkor tenni?

Fiatal felnőttként elmondhatjuk szüleinknek, mennyire megerősített bennünket az, hogy önállóan dönthettünk időbeosztásunkról, tevékenységeinkről. Állapodjunk meg abban, hogy milyen keretek között vesszük ki részünket a családi munkamegosztásból, és mikor tudunk a feladatokban segíteni. Szülőként pedig kezeljük úgy gyermekünket, mint egy másik felnőttet, akivel megállapodásokat kötünk arra, hogy miben és mikor várjuk a segítségét, és biztosítsunk számára szabad teret és időt, amivel ő rendelkezhet.

A párkapcsolati kihívások

Életünk során a következő új szerep a családban az, amikor házastársak, majd szülők leszünk. A különböző családokból hozott értékek, szokások összehangolása állítja nagy feladat elé a fiatal párokat, ami akár hosszú évekig elhúzódhat. Kialakulnak a családon belüli szerepek, általában az apaszerephez kapcsolódóan a családfenntartói szerep. A pandémia hatására sajnos előfordul, hogy aki eddig a fő anyagi bevételi forrást biztosította, kénytelen alacsonyabb jövedelemmel, vagy a munkahelye elvesztésével szembesülni. A kiszolgáltatottság érzése uralkodhat el ilyenkor azon a házastárson, aki elveszti ezt a szerepét, ezáltal megkérdőjeleződhet az önértékelése. Mindezek az érzések, felgyülemlett feszültségek időnként megnyilvánulhatnak abban, hogy a párunkat kezdjük hibáztatni szinte bármiért, és rá irányítjuk dühünket. 

Érdemes ilyenkor végiggondolni, hogy mi az, amiért mi vagyunk a felelősek ebben a helyzetben, mit tudunk mi kontrollálni. Jó, ha tudatosítjuk, hogy ez egy átmeneti helyzet, amiben persze az az egyik legnehezebb, hogy nem lehet tudni meddig tart, de egyre közelebb vagyunk a végéhez. Tudatosítsuk erősségeinket, és vegyük számba lehetőségeinket, ezekből tudunk erőt meríteni ahhoz, hogy vagy új munkát keressünk, vagy teljesen más terület felé nyissunk. Ha tudatositjuk magunkban, hogy átmeneti ideig társunk vállalja a családfenntartó szerepét és ezt meg is tudjuk családon belül beszélni – biztonságot adva ezzel egymásnak -, segít a helyzetet feldolgozni.

Hogyan válts sikeresen a családi szerepeid között? 1

Az anya és apa szerepek nehézségei

A család fejlődése során a következő szerep a szülői szerep, ami az anyaság és apaság kihívásai elé állítja a párokat. Ilyenkor anyaként meg kell osztanunk a figyelmünket a párunk és gyermekünk között, a férfi pedig pedig elhanyagolva érezheti magát, mert az anya figyelmét elinte sokkal nagyobb mértékben köti le a közös gyermek, mint a párkapcsolatuk. Érdemes ezekről a sokszor tabunak számító érzésekről beszélnünk, megfogalmaznunk saját igényeinket, meghallgatnunk társunk szükségleteit, és ezek alapján új egyensúlyi helyzet kialakítására törekednünk.

Az elmúlt évben sokunknak a szülői szerep mellé a kisgyermekek otthoni oktatása miatt a tanítói szerep is életünk része lett. Számos konfliktus forrása lehet ez a helyzet, hiszen a tanár teljesen más kapcsolatot épít ki a gyermekkel, mint a szülő. Vekerdy Tamás tanácsát – miszerint ha tehetjük, szülőként ne tanuljunk együtt gyermekünkkel -, kellett sutba dobnunk az elmúlt időszakban. Jó, ha tudjuk, hogy a tanulással kapcsolatos teljesítményelvárások terhelik a szülő-gyermek kapcsolatot. Próbáljuk ezt fokozott odafigyeléssel ellensúlyozni és szabadidőnkben kötetlenebbül együtt lenni gyermekünkkel, és figyeljünk arra, hogy olyan dolgokat csináljunk ilyenkor, amely mindkettőnk számára örömteli tevékenység. Még többet olvashatsz ebben a cikkünkben arról, hogy hogyan őrizheted meg tanítói szerepedben is a jó szülő-gyermek kapcsolatot.

Jellemző, hogy adott családi feladatok és azok megoldása szerepekhez kapcsolódik: ki csinálja a bevásárlást, ki a főzést, ki a házimunkát, illetve hogyan oszlanak meg ezek a feladatok. Mostanában, hogy sokkal többet vagyunk home-office-ban, vagy home-iskolában, ezeknek az otthoni feladatoknak a mennyisége megnőtt, ami felborította a már eddig kialakult szerepeinket. Sokan érzik úgy, hogy “szakácsok”, “házvezetőnők” lettek. Van, aki örömmel helyezkedik ezekbe a szerepekbe, sokan sütöttek eleinte még kenyeret is otthon, kinyitva ezzel új önmegvalósítási formákat maguk számára. A rendszeres főzés az egész családra hosszabb távon viszont megterhelő lehet. Ebben az esetben is az segít, ha felismerjük, hogy ez nehézséget okoz számunkra, és megbeszéljük családtagjainkkal, ki tudna ebből a szerepünkből kicsit átvállalni, vagy milyen alternatív megoldásokat tudunk keresni. Remek példa lehet, ha heti pár alkalommal étteremből kérünk házhoz szállítást, vagy pizzát rendelünk.

A nagyszülői gondoskodás fontossága

A családban betöltött következő szerepünk a nagyszülői szerep. Számos konfliktus forrása lehet, ha bele akarunk szólni gyermekünk új családjának életébe, különösen a gyermekek nevelésébe. Ugyanakkor a nagyszülők fontos segítséget tudnak nyújtani a szülőknek a gyermekek felügyelete során és különleges érzelmi támogatást is nyújtanak az unokáknak. Sajnos a járvány pont az idős embereket veszélyeztette leginkább, így a nagyszülői szerep gyakorlása az elmúlt évben bizony nehézkessé vált. A nagyszülők és az unokák egyaránt veszteségként élték meg, hogy alig, vagy sokkal kevesebbet találkozhattak, amit a telefonos, skype-os kapcsolattartás csak részben ellensúlyoz. 

Beszélgessünk erről gyermekeinkkel és a nagyszülőkkel is, engedjük meg, hogy kifejezésre kerülhessen ez a veszteségélmény, és próbáljuk meg a kapcsolattartás minél több módját felfedezni. Az unoka küldhet saját kis videót a nagymamának, készíthet rajzokat neki, ő pedig sütemény küldésével fejezheti ki gondoskodását az unokák felé. Nézegessünk többet családi fényképeket, tervezgessük közösen, hogy majd miket fog a nagyszülő és az unoka együtt csinálni, ha újra többet találkozhatnak.

Hogyan éljük meg a családban a változást?

Mint minden változás, a szerepeinkben történő változás is megterhelő. A külső tényezők miatti átalakulást (mint most a pandémia) fokozott stresszként élhetjük meg. Ilyenkor elveszítünk valamit, amiben eddig részünk volt, és a veszteségélmény feldolgozása során különböző szakaszokon megyünk végig. Először el sem akarjuk hinni a változást, tagadjuk a történéseket. Lehet, hogy ilyenkor elragadnak az érzelmeink, dühösek vagyunk, másokat hibáztatunk. Felmerül bennünk sok alternatíva, a változás negatív és pozitív hatásait is számba vesszük, elbizonytalanodunk, egyfajta káoszt is megélhetünk. Ekkor elérünk egy mélypontot, ami a változás során teljesen normális, de ettől még persze ezeket a negatív érzelmeket nehezen éljük meg. 

Viszont jó, ha tudjuk, hogy nem velünk van a baj, hiszen ez a folyamat velejárója. Sőt, a veszteség elfogadásának megélése nagyon fontos ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Gondolataink rendeződése után, vagy egy új ötlet hatására képesek leszünk új megoldások felé indulni, próbálgatni fogjuk a lehetséges új utakat, meg tudjuk látni a változásban a pozitívumokat, visszaszerezzük az irányítást a történések felett. Végül, ha nem is örülünk maradéktalanul a változásnak, ám képesek vagyunk elfogadni és magunkávé tudjuk tenni azt, akkor ki tudunk alakítani életünkben egy új szerep egyensúlyt.

Hasznosnak találtad Enikő cikkét?  A Mental Health Summiton vele is találkozhatsz! Ha örömmel elmennél hozzá egy konzultációra a Meghallgatunk.Online Prémium keretein belül, akár már most foglalhatsz nála időpontot.

Horváth Enikő

Pszichológus, coach, közgazdász

Mi biztosan meghallgatunk

Mindannyiunkkal történhetnek olyan nagy igazságtalanságok, amit jó lenne megosztani valakivel, aki nem a saját igazát adja válaszul, aki közben csak ránk figyel, aki megért bennünket, és aki abban segít, amiben mi magunk szeretnénk. 

Ha elmondanád, mi meghallgatunk!

Figyelem!

Ez a menüpont átnavigál a Meghallgatunk.online PRO BONO oldalára. Biztos vagy benne, hogy elhagyod ezt az oldalt?